Translator Profile: Gabor Torh (tothgabor2000)

189
Translation Units

0
Term Concepts

My Work

Sample Translation History

View

Source (English)	Target (Hungarian)
The Argentine Civil Wars were a series of civil wars that took place in Argentina from 1814 to 1880.	Az argentin polgárháborúk korszaka az 1814 és 1880 között zajló testvérháborúk sorozata volt.
These conflicts were separate from the Argentine War of Independence (1810–1820), though they first arose during this period.	Ezek a konfliktusok elkülönülnek az 1810-től 1820-ig tartó argentin függetlenségi háborútól, noha már annak időszakában elkezdődtek.
The main antagonists were, on a geographical level, Buenos Aires Province against the other provinces of modern Argentina, and on a political level, the Federal Party versus the Unitarian Party.	A főbb ellenfelek a következők voltak. Földrajzi értelemben Buenos Aires tartomány állt szemben a modern Argentína többi tartományával. Politikai szinten pedig a Szövetségi Párt harcolt a Centralista Párttal.
The central cause of the conflict was the excessive centralism advanced by Buenos Aires leaders and, for a long period, the monopoly on the use of the Port of Buenos Aires as the sole means for international commerce.	A konfliktus legfőbb oka a Buenos Aires-i vezetők által képviselt túlzott centralizmus, illetve a Buenos Aires-i kikötő használatának hosszan tartó monopóliuma volt, ami a nemzetközi kereskedelem egyetlen csatornája volt akkoriban.
Other participants at specific times included Uruguay, which became independent from the United Provinces of Río de la Plata in 1828, and the British and French empires, notably in the French blockade of the Río de la Plata of 1838 and in the Anglo-French blockade of the Río de la Plata that ended in 1850.	Az polgárháborús időszak egyes szakaszaiban a Río de la Plata Egyesült Tartományoktól 1828-ban vált függetlenné vált Uruguay, valamint a brit és a francia birodalom is részese volt a harcoknak. A franciák 1838-ban vonták blokád alá a Río de la Platá-t, az angol-francia blokád pedig 1850-ben ért véget.
Regionalism had long marked the relationship among the numerous provinces of what today is Argentina, and the wars of independence did not result in national unity.	A mai Argentína számos tartományának viszonyát a regionalizmus eszméje jellemezte sokáig. A függetlenségi háborúk ugyanis nem teremtettek nemzeti egységet.
The establishment of the League of the Free Peoples by the Banda Oriental Province, Entre Ríos Province, Corrientes Province, Misiones Province, and Córdoba Province, in June 1814 marked the first formal rupture in the United Provinces of South America that had been created by the 1810 May Revolution.	Az 1810-es májusi forradalomban létrehozott Dél-Amerika Egyesült Tartományaival elsőként a Banda Oriental, Entre Ríos, Corrientes, Misiones és Córdoba tartományok alkotta Szabad Népek Ligája szakított 1814 júniusában.
The Battle of Cepeda (1820) thwarted the goal of Buenos Aires leaders to govern the country under the Argentine Constitution of 1819, and following a series of disorders and a short-lived Constitutional Republic led by Buenos Aires centralist Bernardino Rivadavia in 1826 and 1827, the United Provinces established in 1810 again became divided, and the Province of Buenos Aires would emerge as the most powerful among the numerous semi-independent states.	A Buenos Aires-i vezetők célját, hogy az 1819-es argentin alkotmány talapzatán kormányozzák az országot, az 1820-as cepedai csata hiúsította meg. Zavargások sorát, illetve a Buenos Aires-i centralista Bernardino Rivadavia által vezetett rövid életű, 1826-tól 1827-ig fennálló alkotmányos köztársaságot követően a még 1810-ben megalakított Egyesült Tartományok ismét megosztottá váltak. A Buenos Aires-i tartomány a számos félig független állam sorából a leghatalmasabbá vált.
Regionalism had long marked the relationship among the numerous provinces of what today is Argentina, and the wars of independence did not result in national unity.	A mai Argentína számos tartományának viszonyát a regionalizmus eszméje jellemezte sokáig. A függetlenségi háborúk ugyanis nem teremtettek nemzeti egységet.
The establishment of the League of the Free Peoples by the Banda Oriental Province, Entre Ríos Province, Corrientes Province, Misiones Province, and Córdoba Province, in June 1814 marked the first formal rupture in the United Provinces of South America that had been created by the 1810 May Revolution.	Az 1810-es májusi forradalomban létrehozott Dél-Amerika Egyesült Tartományaival elsőként a Banda Oriental, Entre Ríos, Corrientes, Misiones és Córdoba tartományok alkotta Szabad Népek Ligája szakított 1814 júniusában.
The Battle of Cepeda (1820) thwarted the goal of Buenos Aires leaders to govern the country under the Argentine Constitution of 1819, and following a series of disorders and a short-lived Constitutional Republic led by Buenos Aires centralist Bernardino Rivadavia in 1826 and 1827, the United Provinces established in 1810 again became divided, and the Province of Buenos Aires would emerge as the most powerful among the numerous semi-independent states.	A Buenos Aires-i vezetők célját, hogy az 1819-es argentin alkotmány talapzatán kormányozzák az országot, az 1820-as cepedai csata hiúsította meg. Zavargások sorát, illetve a Buenos Aires-i centralista Bernardino Rivadavia által vezetett rövid életű, 1826-tól 1827-ig fennálló alkotmányos köztársaságot követően a még 1810-ben megalakított Egyesült Tartományok ismét megosztottá váltak. A Buenos Aires-i tartomány a számos félig független állam sorából a leghatalmasabbá vált.
These conflicts were separate from the Argentine War of Independence (1810–1820), though they first arose during this period.	Ezek a konfliktusok elkülönülnek az 1810-től 1820-ig tartó argentin függetlenségi háborútól, noha már annak időszakában elkezdődtek.
The main antagonists were, on a geographical level, Buenos Aires Province against the other provinces of modern Argentina, and on a political level, the Federal Party versus the Unitarian Party.	A főbb ellenfelek a következők voltak. Földrajzi értelemben Buenos Aires tartomány állt szemben a modern Argentína többi tartományával. Politikai szinten pedig a Szövetségi Párt harcolt a Centralista Párttal.
The central cause of the conflict was the excessive centralism advanced by Buenos Aires leaders and, for a long period, the monopoly on the use of the Port of Buenos Aires as the sole means for international commerce.	A konfliktus legfőbb oka a Buenos Aires-i vezetők által képviselt túlzott centralizmus, illetve a Buenos Aires-i kikötő használatának hosszan tartó monopóliuma volt, ami a nemzetközi kereskedelem egyetlen csatornája volt akkoriban.
Other participants at specific times included Uruguay, which became independent from the United Provinces of Río de la Plata in 1828, and the British and French empires, notably in the French blockade of the Río de la Plata of 1838 and in the Anglo-French blockade of the Río de la Plata that ended in 1850.	Az polgárháborús időszak egyes szakaszaiban a Río de la Plata Egyesült Tartományoktól 1828-ban vált függetlenné vált Uruguay, valamint a brit és a francia birodalom is részese volt a harcoknak. A franciák 1838-ban vonták blokád alá a Río de la Platá-t, az angol-francia blokád pedig 1850-ben ért véget.
Regionalism had long marked the relationship among the numerous provinces of what today is Argentina, and the wars of independence did not result in national unity.	A mai Argentína számos tartományának viszonyát a regionalizmus eszméje jellemezte sokáig. A függetlenségi háborúk ugyanis nem teremtettek nemzeti egységet.
The establishment of the League of the Free Peoples by the Banda Oriental Province, Entre Ríos Province, Corrientes Province, Misiones Province, and Córdoba Province, in June 1814 marked the first formal rupture in the United Provinces of South America that had been created by the 1810 May Revolution.	Az 1810-es májusi forradalomban létrehozott Dél-Amerika Egyesült Tartományaival elsőként a Banda Oriental, Entre Ríos, Corrientes, Misiones és Córdoba tartományok alkotta Szabad Népek Ligája szakított 1814 júniusában.
The Battle of Cepeda (1820) thwarted the goal of Buenos Aires leaders to govern the country under the Argentine Constitution of 1819, and following a series of disorders and a short-lived Constitutional Republic led by Buenos Aires centralist Bernardino Rivadavia in 1826 and 1827, the United Provinces established in 1810 again became divided, and the Province of Buenos Aires would emerge as the most powerful among the numerous semi-independent states.	A Buenos Aires-i vezetők célját, hogy az 1819-es argentin alkotmány talapzatán kormányozzák az országot, az 1820-as cepedai csata hiúsította meg. Zavargások sorát, illetve a Buenos Aires-i centralista Bernardino Rivadavia által vezetett rövid életű, 1826-tól 1827-ig fennálló alkotmányos köztársaságot követően a még 1810-ben megalakított Egyesült Tartományok ismét megosztottá váltak. A Buenos Aires-i tartomány a számos félig független állam sorából a leghatalmasabbá vált.
These conflicts were separate from the Argentine War of Independence (1810–1820), though they first arose during this period.	Ezek a konfliktusok elkülönülnek az 1810-től 1820-ig tartó argentin függetlenségi háborútól, noha már annak időszakában elkezdődtek.
The main antagonists were, on a geographical level, Buenos Aires Province against the other provinces of modern Argentina, and on a political level, the Federal Party versus the Unitarian Party.	A főbb ellenfelek a következők voltak. Földrajzi értelemben Buenos Aires tartomány állt szemben a modern Argentína többi tartományával. Politikai szinten pedig a Szövetségi Párt harcolt a Centralista Párttal.
The central cause of the conflict was the excessive centralism advanced by Buenos Aires leaders and, for a long period, the monopoly on the use of the Port of Buenos Aires as the sole means for international commerce.	A konfliktus legfőbb oka a Buenos Aires-i vezetők által képviselt túlzott centralizmus, illetve a Buenos Aires-i kikötő használatának hosszan tartó monopóliuma volt, ami a nemzetközi kereskedelem egyetlen csatornája volt akkoriban.
The Argentine Civil Wars were a series of civil wars that took place in Argentina from 1814 to 1880.	Az argentin polgárháborúk korszaka az 1814 és 1880 között zajló testvérháborúk sorozata volt.
These conflicts were separate from the Argentine War of Independence (1810–1820), though they first arose during this period.	Ezek a konfliktusok elkülönülnek az 1810-től 1820-ig tartó argentin függetlenségi háborútól, noha már annak időszakában elkezdődtek.
The main antagonists were, on a geographical level, Buenos Aires Province against the other provinces of modern Argentina, and on a political level, the Federal Party versus the Unitarian Party.	A főbb ellenfelek a következők voltak. Földrajzi értelemben Buenos Aires tartomány állt szemben a modern Argentína többi tartományával. Politikai szinten pedig a Szövetségi Párt harcolt a Centralista Párttal.
The central cause of the conflict was the excessive centralism advanced by Buenos Aires leaders and, for a long period, the monopoly on the use of the Port of Buenos Aires as the sole means for international commerce.	A konfliktus legfőbb oka a Buenos Aires-i vezetők által képviselt túlzott centralizmus, illetve a Buenos Aires-i kikötő használatának hosszan tartó monopóliuma volt, ami a nemzetközi kereskedelem egyetlen csatornája volt akkoriban.
Other participants at specific times included Uruguay, which became independent from the United Provinces of Río de la Plata in 1828, and the British and French empires, notably in the French blockade of the Río de la Plata of 1838 and in the Anglo-French blockade of the Río de la Plata that ended in 1850.	Az polgárháborús időszak egyes szakaszaiban a Río de la Plata Egyesült Tartományoktól 1828-ban vált függetlenné vált Uruguay, valamint a brit és a francia birodalom is részese volt a harcoknak. A franciák 1838-ban vonták blokád alá a Río de la Platá-t, az angol-francia blokád pedig 1850-ben ért véget.
Regionalism had long marked the relationship among the numerous provinces of what today is Argentina, and the wars of independence did not result in national unity.	A mai Argentína számos tartományának viszonyát a regionalizmus eszméje jellemezte sokáig. A függetlenségi háborúk ugyanis nem teremtettek nemzeti egységet.
The establishment of the League of the Free Peoples by the Banda Oriental Province, Entre Ríos Province, Corrientes Province, Misiones Province, and Córdoba Province, in June 1814 marked the first formal rupture in the United Provinces of South America that had been created by the 1810 May Revolution.	Az 1810-es májusi forradalomban létrehozott Dél-Amerika Egyesült Tartományaival elsőként a Banda Oriental, Entre Ríos, Corrientes, Misiones és Córdoba tartományok alkotta Szabad Népek Ligája szakított 1814 júniusában.
The Battle of Cepeda (1820) thwarted the goal of Buenos Aires leaders to govern the country under the Argentine Constitution of 1819, and following a series of disorders and a short-lived Constitutional Republic led by Buenos Aires centralist Bernardino Rivadavia in 1826 and 1827, the United Provinces established in 1810 again became divided, and the Province of Buenos Aires would emerge as the most powerful among the numerous semi-independent states.	A Buenos Aires-i vezetők célját, hogy az 1819-es argentin alkotmány talapzatán kormányozzák az országot, az 1820-as cepedai csata hiúsította meg. Zavargások sorát, illetve a Buenos Aires-i centralista Bernardino Rivadavia által vezetett rövid életű, 1826-tól 1827-ig fennálló alkotmányos köztársaságot követően a még 1810-ben megalakított Egyesült Tartományok ismét megosztottá váltak. A Buenos Aires-i tartomány a számos félig független állam sorából a leghatalmasabbá vált.
The Argentine Civil Wars were a series of civil wars that took place in Argentina from 1814 to 1880.	Az argentin polgárháborúk korszaka az 1814 és 1880 között zajló testvérháborúk sorozata volt.
These conflicts were separate from the Argentine War of Independence (1810–1820), though they first arose during this period.	Ezek a konfliktusok elkülönülnek az 1810-től 1820-ig tartó argentin függetlenségi háborútól, noha már annak időszakában elkezdődtek.
The main antagonists were, on a geographical level, Buenos Aires Province against the other provinces of modern Argentina, and on a political level, the Federal Party versus the Unitarian Party.	A főbb ellenfelek a következők voltak. Földrajzi értelemben Buenos Aires tartomány állt szemben a modern Argentína többi tartományával. Politikai szinten pedig a Szövetségi Párt harcolt a Centralista Párttal.
The central cause of the conflict was the excessive centralism advanced by Buenos Aires leaders and, for a long period, the monopoly on the use of the Port of Buenos Aires as the sole means for international commerce.	A konfliktus legfőbb oka a Buenos Aires-i vezetők által képviselt túlzott centralizmus, illetve a Buenos Aires-i kikötő használatának hosszan tartó monopóliuma volt, ami a nemzetközi kereskedelem egyetlen csatornája volt akkoriban.
Other participants at specific times included Uruguay, which became independent from the United Provinces of Río de la Plata in 1828, and the British and French empires, notably in the French blockade of the Río de la Plata of 1838 and in the Anglo-French blockade of the Río de la Plata that ended in 1850.	Az polgárháborús időszak egyes szakaszaiban a Río de la Plata Egyesült Tartományoktól 1828-ban vált függetlenné vált Uruguay, valamint a brit és a francia birodalom is részese volt a harcoknak. A franciák 1838-ban vonták blokád alá a Río de la Platá-t, az angol-francia blokád pedig 1850-ben ért véget.
Regionalism had long marked the relationship among the numerous provinces of what today is Argentina, and the wars of independence did not result in national unity.	A mai Argentína számos tartományának viszonyát a regionalizmus eszméje jellemezte sokáig. A függetlenségi háborúk ugyanis nem teremtettek nemzeti egységet.
The establishment of the League of the Free Peoples by the Banda Oriental Province, Entre Ríos Province, Corrientes Province, Misiones Province, and Córdoba Province, in June 1814 marked the first formal rupture in the United Provinces of South America that had been created by the 1810 May Revolution.	Az 1810-es májusi forradalomban létrehozott Dél-Amerika Egyesült Tartományaival elsőként a Banda Oriental, Entre Ríos, Corrientes, Misiones és Córdoba tartományok alkotta Szabad Népek Ligája szakított 1814 júniusában.
The Battle of Cepeda (1820) thwarted the goal of Buenos Aires leaders to govern the country under the Argentine Constitution of 1819, and following a series of disorders and a short-lived Constitutional Republic led by Buenos Aires centralist Bernardino Rivadavia in 1826 and 1827, the United Provinces established in 1810 again became divided, and the Province of Buenos Aires would emerge as the most powerful among the numerous semi-independent states.	A Buenos Aires-i vezetők célját, hogy az 1819-es argentin alkotmány talapzatán kormányozzák az országot, az 1820-as cepedai csata hiúsította meg. Zavargások sorát, illetve a Buenos Aires-i centralista Bernardino Rivadavia által vezetett rövid életű, 1826-tól 1827-ig fennálló alkotmányos köztársaságot követően a még 1810-ben megalakított Egyesült Tartományok ismét megosztottá váltak. A Buenos Aires-i tartomány a számos félig független állam sorából a leghatalmasabbá vált.
The Argentine Civil Wars were a series of civil wars that took place in Argentina from 1814 to 1880.	Az argentin polgárháborúk korszaka az 1814 és 1880 között zajló testvérháborúk sorozata volt.
These conflicts were separate from the Argentine War of Independence (1810–1820), though they first arose during this period.	Ezek a konfliktusok elkülönülnek az 1810-től 1820-ig tartó argentin függetlenségi háborútól, noha már annak időszakában elkezdődtek.
The main antagonists were, on a geographical level, Buenos Aires Province against the other provinces of modern Argentina, and on a political level, the Federal Party versus the Unitarian Party.	A főbb ellenfelek a következők voltak. Földrajzi értelemben Buenos Aires tartomány állt szemben a modern Argentína többi tartományával. Politikai szinten pedig a Szövetségi Párt harcolt a Centralista Párttal.
The central cause of the conflict was the excessive centralism advanced by Buenos Aires leaders and, for a long period, the monopoly on the use of the Port of Buenos Aires as the sole means for international commerce.	A konfliktus legfőbb oka a Buenos Aires-i vezetők által képviselt túlzott centralizmus, illetve a Buenos Aires-i kikötő használatának hosszan tartó monopóliuma volt, ami a nemzetközi kereskedelem egyetlen csatornája volt akkoriban.
Other participants at specific times included Uruguay, which became independent from the United Provinces of Río de la Plata in 1828, and the British and French empires, notably in the French blockade of the Río de la Plata of 1838 and in the Anglo-French blockade of the Río de la Plata that ended in 1850.	Az polgárháborús időszak egyes szakaszaiban a Río de la Plata Egyesült Tartományoktól 1828-ban vált függetlenné vált Uruguay, valamint a brit és a francia birodalom is részese volt a harcoknak. A franciák 1838-ban vonták blokád alá a Río de la Platá-t, az angol-francia blokád pedig 1850-ben ért véget.
Regionalism had long marked the relationship among the numerous provinces of what today is Argentina, and the wars of independence did not result in national unity.	A mai Argentína számos tartományának viszonyát a regionalizmus eszméje jellemezte sokáig. A függetlenségi háborúk ugyanis nem teremtettek nemzeti egységet.
The establishment of the League of the Free Peoples by the Banda Oriental Province, Entre Ríos Province, Corrientes Province, Misiones Province, and Córdoba Province, in June 1814 marked the first formal rupture in the United Provinces of South America that had been created by the 1810 May Revolution.	Az 1810-es májusi forradalomban létrehozott Dél-Amerika Egyesült Tartományaival elsőként a Banda Oriental, Entre Ríos, Corrientes, Misiones és Córdoba tartományok alkotta Szabad Népek Ligája szakított 1814 júniusában.
The Battle of Cepeda (1820) thwarted the goal of Buenos Aires leaders to govern the country under the Argentine Constitution of 1819, and following a series of disorders and a short-lived Constitutional Republic led by Buenos Aires centralist Bernardino Rivadavia in 1826 and 1827, the United Provinces established in 1810 again became divided, and the Province of Buenos Aires would emerge as the most powerful among the numerous semi-independent states.	A Buenos Aires-i vezetők célját, hogy az 1819-es argentin alkotmány talapzatán kormányozzák az országot, az 1820-as cepedai csata hiúsította meg. Zavargások sorát, illetve a Buenos Aires-i centralista Bernardino Rivadavia által vezetett rövid életű, 1826-tól 1827-ig fennálló alkotmányos köztársaságot követően a még 1810-ben megalakított Egyesült Tartományok ismét megosztottá váltak. A Buenos Aires-i tartomány a számos félig független állam sorából a leghatalmasabbá vált.
The Argentine Civil Wars were a series of civil wars that took place in Argentina from 1814 to 1880.	Az argentin polgárháborúk korszaka az 1814 és 1880 között zajló testvérháborúk sorozata volt.
These conflicts were separate from the Argentine War of Independence (1810–1820), though they first arose during this period.	Ezek a konfliktusok elkülönülnek az 1810-től 1820-ig tartó argentin függetlenségi háborútól, noha már annak időszakában elkezdődtek.
The main antagonists were, on a geographical level, Buenos Aires Province against the other provinces of modern Argentina, and on a political level, the Federal Party versus the Unitarian Party.	A főbb ellenfelek a következők voltak. Földrajzi értelemben Buenos Aires tartomány állt szemben a modern Argentína többi tartományával. Politikai szinten pedig a Szövetségi Párt harcolt a Centralista Párttal.
The central cause of the conflict was the excessive centralism advanced by Buenos Aires leaders and, for a long period, the monopoly on the use of the Port of Buenos Aires as the sole means for international commerce.	A konfliktus legfőbb oka a Buenos Aires-i vezetők által képviselt túlzott centralizmus, illetve a Buenos Aires-i kikötő használatának hosszan tartó monopóliuma volt, ami a nemzetközi kereskedelem egyetlen csatornája volt akkoriban.
Other participants at specific times included Uruguay, which became independent from the United Provinces of Río de la Plata in 1828, and the British and French empires, notably in the French blockade of the Río de la Plata of 1838 and in the Anglo-French blockade of the Río de la Plata that ended in 1850.	Az polgárháborús időszak egyes szakaszaiban a Río de la Plata Egyesült Tartományoktól 1828-ban vált függetlenné vált Uruguay, valamint a brit és a francia birodalom is részese volt a harcoknak. A franciák 1838-ban vonták blokád alá a Río de la Platá-t, az angol-francia blokád pedig 1850-ben ért véget.
Regionalism had long marked the relationship among the numerous provinces of what today is Argentina, and the wars of independence did not result in national unity.	A mai Argentína számos tartományának viszonyát a regionalizmus eszméje jellemezte sokáig. A függetlenségi háborúk ugyanis nem teremtettek nemzeti egységet.
The establishment of the League of the Free Peoples by the Banda Oriental Province, Entre Ríos Province, Corrientes Province, Misiones Province, and Córdoba Province, in June 1814 marked the first formal rupture in the United Provinces of South America that had been created by the 1810 May Revolution.	Az 1810-es májusi forradalomban létrehozott Dél-Amerika Egyesült Tartományaival elsőként a Banda Oriental, Entre Ríos, Corrientes, Misiones és Córdoba tartományok alkotta Szabad Népek Ligája szakított 1814 júniusában.
The Battle of Cepeda (1820) thwarted the goal of Buenos Aires leaders to govern the country under the Argentine Constitution of 1819, and following a series of disorders and a short-lived Constitutional Republic led by Buenos Aires centralist Bernardino Rivadavia in 1826 and 1827, the United Provinces established in 1810 again became divided, and the Province of Buenos Aires would emerge as the most powerful among the numerous semi-independent states.	A Buenos Aires-i vezetők célját, hogy az 1819-es argentin alkotmány talapzatán kormányozzák az országot, az 1820-as cepedai csata hiúsította meg. Zavargások sorát, illetve a Buenos Aires-i centralista Bernardino Rivadavia által vezetett rövid életű, 1826-tól 1827-ig fennálló alkotmányos köztársaságot követően a még 1810-ben megalakított Egyesült Tartományok ismét megosztottá váltak. A Buenos Aires-i tartomány a számos félig független állam sorából a leghatalmasabbá vált.
The Argentine Civil Wars were a series of civil wars that took place in Argentina from 1814 to 1880.	Az argentin polgárháborúk korszaka az 1814 és 1880 között zajló testvérháborúk sorozata volt.
These conflicts were separate from the Argentine War of Independence (1810–1820), though they first arose during this period.	Ezek a konfliktusok elkülönülnek az 1810-től 1820-ig tartó argentin függetlenségi háborútól, noha már annak időszakában elkezdődtek.
The main antagonists were, on a geographical level, Buenos Aires Province against the other provinces of modern Argentina, and on a political level, the Federal Party versus the Unitarian Party.	A főbb ellenfelek a következők voltak. Földrajzi értelemben Buenos Aires tartomány állt szemben a modern Argentína többi tartományával. Politikai szinten pedig a Szövetségi Párt harcolt a Centralista Párttal.
The central cause of the conflict was the excessive centralism advanced by Buenos Aires leaders and, for a long period, the monopoly on the use of the Port of Buenos Aires as the sole means for international commerce.	A konfliktus legfőbb oka a Buenos Aires-i vezetők által képviselt túlzott centralizmus, illetve a Buenos Aires-i kikötő használatának hosszan tartó monopóliuma volt, ami a nemzetközi kereskedelem egyetlen csatornája volt akkoriban.
Other participants at specific times included Uruguay, which became independent from the United Provinces of Río de la Plata in 1828, and the British and French empires, notably in the French blockade of the Río de la Plata of 1838 and in the Anglo-French blockade of the Río de la Plata that ended in 1850.	Az polgárháborús időszak egyes szakaszaiban a Río de la Plata Egyesült Tartományoktól 1828-ban vált függetlenné vált Uruguay, valamint a brit és a francia birodalom is részese volt a harcoknak. A franciák 1838-ban vonták blokád alá a Río de la Platá-t, az angol-francia blokád pedig 1850-ben ért véget.
Regionalism had long marked the relationship among the numerous provinces of what today is Argentina, and the wars of independence did not result in national unity.	A mai Argentína számos tartományának viszonyát a regionalizmus eszméje jellemezte sokáig. A függetlenségi háborúk ugyanis nem teremtettek nemzeti egységet.
The establishment of the League of the Free Peoples by the Banda Oriental Province, Entre Ríos Province, Corrientes Province, Misiones Province, and Córdoba Province, in June 1814 marked the first formal rupture in the United Provinces of South America that had been created by the 1810 May Revolution.	Az 1810-es májusi forradalomban létrehozott Dél-Amerika Egyesült Tartományaival elsőként a Banda Oriental, Entre Ríos, Corrientes, Misiones és Córdoba tartományok alkotta Szabad Népek Ligája szakított 1814 júniusában.
The Battle of Cepeda (1820) thwarted the goal of Buenos Aires leaders to govern the country under the Argentine Constitution of 1819, and following a series of disorders and a short-lived Constitutional Republic led by Buenos Aires centralist Bernardino Rivadavia in 1826 and 1827, the United Provinces established in 1810 again became divided, and the Province of Buenos Aires would emerge as the most powerful among the numerous semi-independent states.	A Buenos Aires-i vezetők célját, hogy az 1819-es argentin alkotmány talapzatán kormányozzák az országot, az 1820-as cepedai csata hiúsította meg. Zavargások sorát, illetve a Buenos Aires-i centralista Bernardino Rivadavia által vezetett rövid életű, 1826-tól 1827-ig fennálló alkotmányos köztársaságot követően a még 1810-ben megalakított Egyesült Tartományok ismét megosztottá váltak. A Buenos Aires-i tartomány a számos félig független állam sorából a leghatalmasabbá vált.
The Argentine Civil Wars were a series of civil wars that took place in Argentina from 1814 to 1880.	Az argentin polgárháborúk korszaka az 1814 és 1880 között zajló testvérháborúk sorozata volt.
These conflicts were separate from the Argentine War of Independence (1810–1820), though they first arose during this period.	Ezek a konfliktusok elkülönülnek az 1810-től 1820-ig tartó argentin függetlenségi háborútól, noha már annak időszakában elkezdődtek.
The main antagonists were, on a geographical level, Buenos Aires Province against the other provinces of modern Argentina, and on a political level, the Federal Party versus the Unitarian Party.	A főbb ellenfelek a következők voltak. Földrajzi értelemben Buenos Aires tartomány állt szemben a modern Argentína többi tartományával. Politikai szinten pedig a Szövetségi Párt harcolt a Centralista Párttal.
The central cause of the conflict was the excessive centralism advanced by Buenos Aires leaders and, for a long period, the monopoly on the use of the Port of Buenos Aires as the sole means for international commerce.	A konfliktus legfőbb oka a Buenos Aires-i vezetők által képviselt túlzott centralizmus, illetve a Buenos Aires-i kikötő használatának hosszan tartó monopóliuma volt, ami a nemzetközi kereskedelem egyetlen csatornája volt akkoriban.
Other participants at specific times included Uruguay, which became independent from the United Provinces of Río de la Plata in 1828, and the British and French empires, notably in the French blockade of the Río de la Plata of 1838 and in the Anglo-French blockade of the Río de la Plata that ended in 1850.	Az polgárháborús időszak egyes szakaszaiban a Río de la Plata Egyesült Tartományoktól 1828-ban vált függetlenné vált Uruguay, valamint a brit és a francia birodalom is részese volt a harcoknak. A franciák 1838-ban vonták blokád alá a Río de la Platá-t, az angol-francia blokád pedig 1850-ben ért véget.
Regionalism had long marked the relationship among the numerous provinces of what today is Argentina, and the wars of independence did not result in national unity.	A mai Argentína számos tartományának viszonyát a regionalizmus eszméje jellemezte sokáig. A függetlenségi háborúk ugyanis nem teremtettek nemzeti egységet.
The establishment of the League of the Free Peoples by the Banda Oriental Province, Entre Ríos Province, Corrientes Province, Misiones Province, and Córdoba Province, in June 1814 marked the first formal rupture in the United Provinces of South America that had been created by the 1810 May Revolution.	Az 1810-es májusi forradalomban létrehozott Dél-Amerika Egyesült Tartományaival elsőként a Banda Oriental, Entre Ríos, Corrientes, Misiones és Córdoba tartományok alkotta Szabad Népek Ligája szakított 1814 júniusában.
The Battle of Cepeda (1820) thwarted the goal of Buenos Aires leaders to govern the country under the Argentine Constitution of 1819, and following a series of disorders and a short-lived Constitutional Republic led by Buenos Aires centralist Bernardino Rivadavia in 1826 and 1827, the United Provinces established in 1810 again became divided, and the Province of Buenos Aires would emerge as the most powerful among the numerous semi-independent states.	A Buenos Aires-i vezetők célját, hogy az 1819-es argentin alkotmány talapzatán kormányozzák az országot, az 1820-as cepedai csata hiúsította meg. Zavargások sorát, illetve a Buenos Aires-i centralista Bernardino Rivadavia által vezetett rövid életű, 1826-tól 1827-ig fennálló alkotmányos köztársaságot követően a még 1810-ben megalakított Egyesült Tartományok ismét megosztottá váltak. A Buenos Aires-i tartomány a számos félig független állam sorából a leghatalmasabbá vált.
The Argentine Civil Wars were a series of civil wars that took place in Argentina from 1814 to 1880.	Az argentin polgárháborúk korszaka az 1814 és 1880 között zajló testvérháborúk sorozata volt.
These conflicts were separate from the Argentine War of Independence (1810–1820), though they first arose during this period.	Ezek a konfliktusok elkülönülnek az 1810-től 1820-ig tartó argentin függetlenségi háborútól, noha már annak időszakában elkezdődtek.
The main antagonists were, on a geographical level, Buenos Aires Province against the other provinces of modern Argentina, and on a political level, the Federal Party versus the Unitarian Party.	A főbb ellenfelek a következők voltak. Földrajzi értelemben Buenos Aires tartomány állt szemben a modern Argentína többi tartományával. Politikai szinten pedig a Szövetségi Párt harcolt a Centralista Párttal.
The central cause of the conflict was the excessive centralism advanced by Buenos Aires leaders and, for a long period, the monopoly on the use of the Port of Buenos Aires as the sole means for international commerce.	A konfliktus legfőbb oka a Buenos Aires-i vezetők által képviselt túlzott centralizmus, illetve a Buenos Aires-i kikötő használatának hosszan tartó monopóliuma volt, ami a nemzetközi kereskedelem egyetlen csatornája volt akkoriban.
Other participants at specific times included Uruguay, which became independent from the United Provinces of Río de la Plata in 1828, and the British and French empires, notably in the French blockade of the Río de la Plata of 1838 and in the Anglo-French blockade of the Río de la Plata that ended in 1850.	Az polgárháborús időszak egyes szakaszaiban a Río de la Plata Egyesült Tartományoktól 1828-ban vált függetlenné vált Uruguay, valamint a brit és a francia birodalom is részese volt a harcoknak. A franciák 1838-ban vonták blokád alá a Río de la Platá-t, az angol-francia blokád pedig 1850-ben ért véget.
Regionalism had long marked the relationship among the numerous provinces of what today is Argentina, and the wars of independence did not result in national unity.	A mai Argentína számos tartományának viszonyát a regionalizmus eszméje jellemezte sokáig. A függetlenségi háborúk ugyanis nem teremtettek nemzeti egységet.
The establishment of the League of the Free Peoples by the Banda Oriental Province, Entre Ríos Province, Corrientes Province, Misiones Province, and Córdoba Province, in June 1814 marked the first formal rupture in the United Provinces of South America that had been created by the 1810 May Revolution.	Az 1810-es májusi forradalomban létrehozott Dél-Amerika Egyesült Tartományaival elsőként a Banda Oriental, Entre Ríos, Corrientes, Misiones és Córdoba tartományok alkotta Szabad Népek Ligája szakított 1814 júniusában.
The Battle of Cepeda (1820) thwarted the goal of Buenos Aires leaders to govern the country under the Argentine Constitution of 1819, and following a series of disorders and a short-lived Constitutional Republic led by Buenos Aires centralist Bernardino Rivadavia in 1826 and 1827, the United Provinces established in 1810 again became divided, and the Province of Buenos Aires would emerge as the most powerful among the numerous semi-independent states.	A Buenos Aires-i vezetők célját, hogy az 1819-es argentin alkotmány talapzatán kormányozzák az országot, az 1820-as cepedai csata hiúsította meg. Zavargások sorát, illetve a Buenos Aires-i centralista Bernardino Rivadavia által vezetett rövid életű, 1826-tól 1827-ig fennálló alkotmányos köztársaságot követően a még 1810-ben megalakított Egyesült Tartományok ismét megosztottá váltak. A Buenos Aires-i tartomány a számos félig független állam sorából a leghatalmasabbá vált.
The Argentine Civil Wars were a series of civil wars that took place in Argentina from 1814 to 1880.	Az argentin polgárháborúk korszaka az 1814 és 1880 között zajló testvérháborúk sorozata volt.
These conflicts were separate from the Argentine War of Independence (1810–1820), though they first arose during this period.	Ezek a konfliktusok elkülönülnek az 1810-től 1820-ig tartó argentin függetlenségi háborútól, noha már annak időszakában elkezdődtek.
The main antagonists were, on a geographical level, Buenos Aires Province against the other provinces of modern Argentina, and on a political level, the Federal Party versus the Unitarian Party.	A főbb ellenfelek a következők voltak. Földrajzi értelemben Buenos Aires tartomány állt szemben a modern Argentína többi tartományával. Politikai szinten pedig a Szövetségi Párt harcolt a Centralista Párttal.
The central cause of the conflict was the excessive centralism advanced by Buenos Aires leaders and, for a long period, the monopoly on the use of the Port of Buenos Aires as the sole means for international commerce.	A konfliktus legfőbb oka a Buenos Aires-i vezetők által képviselt túlzott centralizmus, illetve a Buenos Aires-i kikötő használatának hosszan tartó monopóliuma volt, ami a nemzetközi kereskedelem egyetlen csatornája volt akkoriban.
Other participants at specific times included Uruguay, which became independent from the United Provinces of Río de la Plata in 1828, and the British and French empires, notably in the French blockade of the Río de la Plata of 1838 and in the Anglo-French blockade of the Río de la Plata that ended in 1850.	Az polgárháborús időszak egyes szakaszaiban a Río de la Plata Egyesült Tartományoktól 1828-ban vált függetlenné vált Uruguay, valamint a brit és a francia birodalom is részese volt a harcoknak. A franciák 1838-ban vonták blokád alá a Río de la Platá-t, az angol-francia blokád pedig 1850-ben ért véget.
Regionalism had long marked the relationship among the numerous provinces of what today is Argentina, and the wars of independence did not result in national unity.	A mai Argentína számos tartományának viszonyát a regionalizmus eszméje jellemezte sokáig. A függetlenségi háborúk ugyanis nem teremtettek nemzeti egységet.
The establishment of the League of the Free Peoples by the Banda Oriental Province, Entre Ríos Province, Corrientes Province, Misiones Province, and Córdoba Province, in June 1814 marked the first formal rupture in the United Provinces of South America that had been created by the 1810 May Revolution.	Az 1810-es májusi forradalomban létrehozott Dél-Amerika Egyesült Tartományaival elsőként a Banda Oriental, Entre Ríos, Corrientes, Misiones és Córdoba tartományok alkotta Szabad Népek Ligája szakított 1814 júniusában.
The Battle of Cepeda (1820) thwarted the goal of Buenos Aires leaders to govern the country under the Argentine Constitution of 1819, and following a series of disorders and a short-lived Constitutional Republic led by Buenos Aires centralist Bernardino Rivadavia in 1826 and 1827, the United Provinces established in 1810 again became divided, and the Province of Buenos Aires would emerge as the most powerful among the numerous semi-independent states.	A Buenos Aires-i vezetők célját, hogy az 1819-es argentin alkotmány talapzatán kormányozzák az országot, az 1820-as cepedai csata hiúsította meg. Zavargások sorát, illetve a Buenos Aires-i centralista Bernardino Rivadavia által vezetett rövid életű, 1826-tól 1827-ig fennálló alkotmányos köztársaságot követően a még 1810-ben megalakított Egyesült Tartományok ismét megosztottá váltak. A Buenos Aires-i tartomány a számos félig független állam sorából a leghatalmasabbá vált.
The Argentine Civil Wars were a series of civil wars that took place in Argentina from 1814 to 1880.	Az argentin polgárháborúk korszaka az 1814 és 1880 között zajló testvérháborúk sorozata volt.
These conflicts were separate from the Argentine War of Independence (1810–1820), though they first arose during this period.	Ezek a konfliktusok elkülönülnek az 1810-től 1820-ig tartó argentin függetlenségi háborútól, noha már annak időszakában elkezdődtek.
The main antagonists were, on a geographical level, Buenos Aires Province against the other provinces of modern Argentina, and on a political level, the Federal Party versus the Unitarian Party.	A főbb ellenfelek a következők voltak. Földrajzi értelemben Buenos Aires tartomány állt szemben a modern Argentína többi tartományával. Politikai szinten pedig a Szövetségi Párt harcolt a Centralista Párttal.
The central cause of the conflict was the excessive centralism advanced by Buenos Aires leaders and, for a long period, the monopoly on the use of the Port of Buenos Aires as the sole means for international commerce.	A konfliktus legfőbb oka a Buenos Aires-i vezetők által képviselt túlzott centralizmus, illetve a Buenos Aires-i kikötő használatának hosszan tartó monopóliuma volt, ami a nemzetközi kereskedelem egyetlen csatornája volt akkoriban.
Other participants at specific times included Uruguay, which became independent from the United Provinces of Río de la Plata in 1828, and the British and French empires, notably in the French blockade of the Río de la Plata of 1838 and in the Anglo-French blockade of the Río de la Plata that ended in 1850.	Az polgárháborús időszak egyes szakaszaiban a Río de la Plata Egyesült Tartományoktól 1828-ban vált függetlenné vált Uruguay, valamint a brit és a francia birodalom is részese volt a harcoknak. A franciák 1838-ban vonták blokád alá a Río de la Platá-t, az angol-francia blokád pedig 1850-ben ért véget.
Regionalism had long marked the relationship among the numerous provinces of what today is Argentina, and the wars of independence did not result in national unity.	A mai Argentína számos tartományának viszonyát a regionalizmus eszméje jellemezte sokáig. A függetlenségi háborúk ugyanis nem teremtettek nemzeti egységet.
The establishment of the League of the Free Peoples by the Banda Oriental Province, Entre Ríos Province, Corrientes Province, Misiones Province, and Córdoba Province, in June 1814 marked the first formal rupture in the United Provinces of South America that had been created by the 1810 May Revolution.	Az 1810-es májusi forradalomban létrehozott Dél-Amerika Egyesült Tartományaival elsőként a Banda Oriental, Entre Ríos, Corrientes, Misiones és Córdoba tartományok alkotta Szabad Népek Ligája szakított 1814 júniusában.
The Battle of Cepeda (1820) thwarted the goal of Buenos Aires leaders to govern the country under the Argentine Constitution of 1819, and following a series of disorders and a short-lived Constitutional Republic led by Buenos Aires centralist Bernardino Rivadavia in 1826 and 1827, the United Provinces established in 1810 again became divided, and the Province of Buenos Aires would emerge as the most powerful among the numerous semi-independent states.	A Buenos Aires-i vezetők célját, hogy az 1819-es argentin alkotmány talapzatán kormányozzák az országot, az 1820-as cepedai csata hiúsította meg. Zavargások sorát, illetve a Buenos Aires-i centralista Bernardino Rivadavia által vezetett rövid életű, 1826-tól 1827-ig fennálló alkotmányos köztársaságot követően a még 1810-ben megalakított Egyesült Tartományok ismét megosztottá váltak. A Buenos Aires-i tartomány a számos félig független állam sorából a leghatalmasabbá vált.
The Argentine Civil Wars were a series of civil wars that took place in Argentina from 1814 to 1880.	Az argentin polgárháborúk korszaka az 1814 és 1880 között zajló testvérháborúk sorozata volt.
These conflicts were separate from the Argentine War of Independence (1810–1820), though they first arose during this period.	Ezek a konfliktusok elkülönülnek az 1810-től 1820-ig tartó argentin függetlenségi háborútól, noha már annak időszakában elkezdődtek.
The main antagonists were, on a geographical level, Buenos Aires Province against the other provinces of modern Argentina, and on a political level, the Federal Party versus the Unitarian Party.	A főbb ellenfelek a következők voltak. Földrajzi értelemben Buenos Aires tartomány állt szemben a modern Argentína többi tartományával. Politikai szinten pedig a Szövetségi Párt harcolt a Centralista Párttal.
The central cause of the conflict was the excessive centralism advanced by Buenos Aires leaders and, for a long period, the monopoly on the use of the Port of Buenos Aires as the sole means for international commerce.	A konfliktus legfőbb oka a Buenos Aires-i vezetők által képviselt túlzott centralizmus, illetve a Buenos Aires-i kikötő használatának hosszan tartó monopóliuma volt, ami a nemzetközi kereskedelem egyetlen csatornája volt akkoriban.
Other participants at specific times included Uruguay, which became independent from the United Provinces of Río de la Plata in 1828, and the British and French empires, notably in the French blockade of the Río de la Plata of 1838 and in the Anglo-French blockade of the Río de la Plata that ended in 1850.	Az polgárháborús időszak egyes szakaszaiban a Río de la Plata Egyesült Tartományoktól 1828-ban vált függetlenné vált Uruguay, valamint a brit és a francia birodalom is részese volt a harcoknak. A franciák 1838-ban vonták blokád alá a Río de la Platá-t, az angol-francia blokád pedig 1850-ben ért véget.
Regionalism had long marked the relationship among the numerous provinces of what today is Argentina, and the wars of independence did not result in national unity.	A mai Argentína számos tartományának viszonyát a regionalizmus eszméje jellemezte sokáig. A függetlenségi háborúk ugyanis nem teremtettek nemzeti egységet.
The establishment of the League of the Free Peoples by the Banda Oriental Province, Entre Ríos Province, Corrientes Province, Misiones Province, and Córdoba Province, in June 1814 marked the first formal rupture in the United Provinces of South America that had been created by the 1810 May Revolution.	Az 1810-es májusi forradalomban létrehozott Dél-Amerika Egyesült Tartományaival elsőként a Banda Oriental, Entre Ríos, Corrientes, Misiones és Córdoba tartományok alkotta Szabad Népek Ligája szakított 1814 júniusában.
The Battle of Cepeda (1820) thwarted the goal of Buenos Aires leaders to govern the country under the Argentine Constitution of 1819, and following a series of disorders and a short-lived Constitutional Republic led by Buenos Aires centralist Bernardino Rivadavia in 1826 and 1827, the United Provinces established in 1810 again became divided, and the Province of Buenos Aires would emerge as the most powerful among the numerous semi-independent states.	A Buenos Aires-i vezetők célját, hogy az 1819-es argentin alkotmány talapzatán kormányozzák az országot, az 1820-as cepedai csata hiúsította meg. Zavargások sorát, illetve a Buenos Aires-i centralista Bernardino Rivadavia által vezetett rövid életű, 1826-tól 1827-ig fennálló alkotmányos köztársaságot követően a még 1810-ben megalakított Egyesült Tartományok ismét megosztottá váltak. A Buenos Aires-i tartomány a számos félig független állam sorából a leghatalmasabbá vált.
The Argentine Civil Wars were a series of civil wars that took place in Argentina from 1814 to 1880.	Az argentin polgárháborúk korszaka az 1814 és 1880 között zajló testvérháborúk sorozata volt.
These conflicts were separate from the Argentine War of Independence (1810–1820), though they first arose during this period.	Ezek a konfliktusok elkülönülnek az 1810-től 1820-ig tartó argentin függetlenségi háborútól, noha már annak időszakában elkezdődtek.
The main antagonists were, on a geographical level, Buenos Aires Province against the other provinces of modern Argentina, and on a political level, the Federal Party versus the Unitarian Party.	A főbb ellenfelek a következők voltak. Földrajzi értelemben Buenos Aires tartomány állt szemben a modern Argentína többi tartományával. Politikai szinten pedig a Szövetségi Párt harcolt a Centralista Párttal.
The central cause of the conflict was the excessive centralism advanced by Buenos Aires leaders and, for a long period, the monopoly on the use of the Port of Buenos Aires as the sole means for international commerce.	A konfliktus legfőbb oka a Buenos Aires-i vezetők által képviselt túlzott centralizmus, illetve a Buenos Aires-i kikötő használatának hosszan tartó monopóliuma volt, ami a nemzetközi kereskedelem egyetlen csatornája volt akkoriban.
Other participants at specific times included Uruguay, which became independent from the United Provinces of Río de la Plata in 1828, and the British and French empires, notably in the French blockade of the Río de la Plata of 1838 and in the Anglo-French blockade of the Río de la Plata that ended in 1850.	Az polgárháborús időszak egyes szakaszaiban a Río de la Plata Egyesült Tartományoktól 1828-ban vált függetlenné vált Uruguay, valamint a brit és a francia birodalom is részese volt a harcoknak. A franciák 1838-ban vonták blokád alá a Río de la Platá-t, az angol-francia blokád pedig 1850-ben ért véget.
Regionalism had long marked the relationship among the numerous provinces of what today is Argentina, and the wars of independence did not result in national unity.	A mai Argentína számos tartományának viszonyát a regionalizmus eszméje jellemezte sokáig. A függetlenségi háborúk ugyanis nem teremtettek nemzeti egységet.
The establishment of the League of the Free Peoples by the Banda Oriental Province, Entre Ríos Province, Corrientes Province, Misiones Province, and Córdoba Province, in June 1814 marked the first formal rupture in the United Provinces of South America that had been created by the 1810 May Revolution.	Az 1810-es májusi forradalomban létrehozott Dél-Amerika Egyesült Tartományaival elsőként a Banda Oriental, Entre Ríos, Corrientes, Misiones és Córdoba tartományok alkotta Szabad Népek Ligája szakított 1814 júniusában.
The Battle of Cepeda (1820) thwarted the goal of Buenos Aires leaders to govern the country under the Argentine Constitution of 1819, and following a series of disorders and a short-lived Constitutional Republic led by Buenos Aires centralist Bernardino Rivadavia in 1826 and 1827, the United Provinces established in 1810 again became divided, and the Province of Buenos Aires would emerge as the most powerful among the numerous semi-independent states.	A Buenos Aires-i vezetők célját, hogy az 1819-es argentin alkotmány talapzatán kormányozzák az országot, az 1820-as cepedai csata hiúsította meg. Zavargások sorát, illetve a Buenos Aires-i centralista Bernardino Rivadavia által vezetett rövid életű, 1826-tól 1827-ig fennálló alkotmányos köztársaságot követően a még 1810-ben megalakított Egyesült Tartományok ismét megosztottá váltak. A Buenos Aires-i tartomány a számos félig független állam sorából a leghatalmasabbá vált.
The Argentine Civil Wars were a series of civil wars that took place in Argentina from 1814 to 1880.	Az argentin polgárháborúk korszaka az 1814 és 1880 között zajló testvérháborúk sorozata volt.
These conflicts were separate from the Argentine War of Independence (1810–1820), though they first arose during this period.	Ezek a konfliktusok elkülönülnek az 1810-től 1820-ig tartó argentin függetlenségi háborútól, noha már annak időszakában elkezdődtek.
The main antagonists were, on a geographical level, Buenos Aires Province against the other provinces of modern Argentina, and on a political level, the Federal Party versus the Unitarian Party.	A főbb ellenfelek a következők voltak. Földrajzi értelemben Buenos Aires tartomány állt szemben a modern Argentína többi tartományával. Politikai szinten pedig a Szövetségi Párt harcolt a Centralista Párttal.
The central cause of the conflict was the excessive centralism advanced by Buenos Aires leaders and, for a long period, the monopoly on the use of the Port of Buenos Aires as the sole means for international commerce.	A konfliktus legfőbb oka a Buenos Aires-i vezetők által képviselt túlzott centralizmus, illetve a Buenos Aires-i kikötő használatának hosszan tartó monopóliuma volt, ami a nemzetközi kereskedelem egyetlen csatornája volt akkoriban.
Other participants at specific times included Uruguay, which became independent from the United Provinces of Río de la Plata in 1828, and the British and French empires, notably in the French blockade of the Río de la Plata of 1838 and in the Anglo-French blockade of the Río de la Plata that ended in 1850.	Az polgárháborús időszak egyes szakaszaiban a Río de la Plata Egyesült Tartományoktól 1828-ban vált függetlenné vált Uruguay, valamint a brit és a francia birodalom is részese volt a harcoknak. A franciák 1838-ban vonták blokád alá a Río de la Platá-t, az angol-francia blokád pedig 1850-ben ért véget.
Regionalism had long marked the relationship among the numerous provinces of what today is Argentina, and the wars of independence did not result in national unity.	A mai Argentína számos tartományának viszonyát a regionalizmus eszméje jellemezte sokáig. A függetlenségi háborúk ugyanis nem teremtettek nemzeti egységet.
The establishment of the League of the Free Peoples by the Banda Oriental Province, Entre Ríos Province, Corrientes Province, Misiones Province, and Córdoba Province, in June 1814 marked the first formal rupture in the United Provinces of South America that had been created by the 1810 May Revolution.	Az 1810-es májusi forradalomban létrehozott Dél-Amerika Egyesült Tartományaival elsőként a Banda Oriental, Entre Ríos, Corrientes, Misiones és Córdoba tartományok alkotta Szabad Népek Ligája szakított 1814 júniusában.
The Battle of Cepeda (1820) thwarted the goal of Buenos Aires leaders to govern the country under the Argentine Constitution of 1819, and following a series of disorders and a short-lived Constitutional Republic led by Buenos Aires centralist Bernardino Rivadavia in 1826 and 1827, the United Provinces established in 1810 again became divided, and the Province of Buenos Aires would emerge as the most powerful among the numerous semi-independent states.	A Buenos Aires-i vezetők célját, hogy az 1819-es argentin alkotmány talapzatán kormányozzák az országot, az 1820-as cepedai csata hiúsította meg. Zavargások sorát, illetve a Buenos Aires-i centralista Bernardino Rivadavia által vezetett rövid életű, 1826-tól 1827-ig fennálló alkotmányos köztársaságot követően a még 1810-ben megalakított Egyesült Tartományok ismét megosztottá váltak. A Buenos Aires-i tartomány a számos félig független állam sorából a leghatalmasabbá vált.
The Argentine Civil Wars were a series of civil wars that took place in Argentina from 1814 to 1880.	Az argentin polgárháborúk korszaka az 1814 és 1880 között zajló testvérháborúk sorozata volt.
These conflicts were separate from the Argentine War of Independence (1810–1820), though they first arose during this period.	Ezek a konfliktusok elkülönülnek az 1810-től 1820-ig tartó argentin függetlenségi háborútól, noha már annak időszakában elkezdődtek.
The main antagonists were, on a geographical level, Buenos Aires Province against the other provinces of modern Argentina, and on a political level, the Federal Party versus the Unitarian Party.	A főbb ellenfelek a következők voltak. Földrajzi értelemben Buenos Aires tartomány állt szemben a modern Argentína többi tartományával. Politikai szinten pedig a Szövetségi Párt harcolt a Centralista Párttal.
The central cause of the conflict was the excessive centralism advanced by Buenos Aires leaders and, for a long period, the monopoly on the use of the Port of Buenos Aires as the sole means for international commerce.	A konfliktus legfőbb oka a Buenos Aires-i vezetők által képviselt túlzott centralizmus, illetve a Buenos Aires-i kikötő használatának hosszan tartó monopóliuma volt, ami a nemzetközi kereskedelem egyetlen csatornája volt akkoriban.
Other participants at specific times included Uruguay, which became independent from the United Provinces of Río de la Plata in 1828, and the British and French empires, notably in the French blockade of the Río de la Plata of 1838 and in the Anglo-French blockade of the Río de la Plata that ended in 1850.	Az polgárháborús időszak egyes szakaszaiban a Río de la Plata Egyesült Tartományoktól 1828-ban vált függetlenné vált Uruguay, valamint a brit és a francia birodalom is részese volt a harcoknak. A franciák 1838-ban vonták blokád alá a Río de la Platá-t, az angol-francia blokád pedig 1850-ben ért véget.
Regionalism had long marked the relationship among the numerous provinces of what today is Argentina, and the wars of independence did not result in national unity.	A mai Argentína számos tartományának viszonyát a regionalizmus eszméje jellemezte sokáig. A függetlenségi háborúk ugyanis nem teremtettek nemzeti egységet.
The establishment of the League of the Free Peoples by the Banda Oriental Province, Entre Ríos Province, Corrientes Province, Misiones Province, and Córdoba Province, in June 1814 marked the first formal rupture in the United Provinces of South America that had been created by the 1810 May Revolution.	Az 1810-es májusi forradalomban létrehozott Dél-Amerika Egyesült Tartományaival elsőként a Banda Oriental, Entre Ríos, Corrientes, Misiones és Córdoba tartományok alkotta Szabad Népek Ligája szakított 1814 júniusában.
The Battle of Cepeda (1820) thwarted the goal of Buenos Aires leaders to govern the country under the Argentine Constitution of 1819, and following a series of disorders and a short-lived Constitutional Republic led by Buenos Aires centralist Bernardino Rivadavia in 1826 and 1827, the United Provinces established in 1810 again became divided, and the Province of Buenos Aires would emerge as the most powerful among the numerous semi-independent states.	A Buenos Aires-i vezetők célját, hogy az 1819-es argentin alkotmány talapzatán kormányozzák az országot, az 1820-as cepedai csata hiúsította meg. Zavargások sorát, illetve a Buenos Aires-i centralista Bernardino Rivadavia által vezetett rövid életű, 1826-tól 1827-ig fennálló alkotmányos köztársaságot követően a még 1810-ben megalakított Egyesült Tartományok ismét megosztottá váltak. A Buenos Aires-i tartomány a számos félig független állam sorából a leghatalmasabbá vált.
The Argentine Civil Wars were a series of civil wars that took place in Argentina from 1814 to 1880.	Az argentin polgárháborúk korszaka az 1814 és 1880 között zajló testvérháborúk sorozata volt.
These conflicts were separate from the Argentine War of Independence (1810–1820), though they first arose during this period.	Ezek a konfliktusok elkülönülnek az 1810-től 1820-ig tartó argentin függetlenségi háborútól, noha már annak időszakában elkezdődtek.
The main antagonists were, on a geographical level, Buenos Aires Province against the other provinces of modern Argentina, and on a political level, the Federal Party versus the Unitarian Party.	A főbb ellenfelek a következők voltak. Földrajzi értelemben Buenos Aires tartomány állt szemben a modern Argentína többi tartományával. Politikai szinten pedig a Szövetségi Párt harcolt a Centralista Párttal.
The central cause of the conflict was the excessive centralism advanced by Buenos Aires leaders and, for a long period, the monopoly on the use of the Port of Buenos Aires as the sole means for international commerce.	A konfliktus legfőbb oka a Buenos Aires-i vezetők által képviselt túlzott centralizmus, illetve a Buenos Aires-i kikötő használatának hosszan tartó monopóliuma volt, ami a nemzetközi kereskedelem egyetlen csatornája volt akkoriban.
Other participants at specific times included Uruguay, which became independent from the United Provinces of Río de la Plata in 1828, and the British and French empires, notably in the French blockade of the Río de la Plata of 1838 and in the Anglo-French blockade of the Río de la Plata that ended in 1850.	Az polgárháborús időszak egyes szakaszaiban a Río de la Plata Egyesült Tartományoktól 1828-ban vált függetlenné vált Uruguay, valamint a brit és a francia birodalom is részese volt a harcoknak. A franciák 1838-ban vonták blokád alá a Río de la Platá-t, az angol-francia blokád pedig 1850-ben ért véget.
Regionalism had long marked the relationship among the numerous provinces of what today is Argentina, and the wars of independence did not result in national unity.	A mai Argentína számos tartományának viszonyát a regionalizmus eszméje jellemezte sokáig. A függetlenségi háborúk ugyanis nem teremtettek nemzeti egységet.
The establishment of the League of the Free Peoples by the Banda Oriental Province, Entre Ríos Province, Corrientes Province, Misiones Province, and Córdoba Province, in June 1814 marked the first formal rupture in the United Provinces of South America that had been created by the 1810 May Revolution.	Az 1810-es májusi forradalomban létrehozott Dél-Amerika Egyesült Tartományaival elsőként a Banda Oriental, Entre Ríos, Corrientes, Misiones és Córdoba tartományok alkotta Szabad Népek Ligája szakított 1814 júniusában.
The Battle of Cepeda (1820) thwarted the goal of Buenos Aires leaders to govern the country under the Argentine Constitution of 1819, and following a series of disorders and a short-lived Constitutional Republic led by Buenos Aires centralist Bernardino Rivadavia in 1826 and 1827, the United Provinces established in 1810 again became divided, and the Province of Buenos Aires would emerge as the most powerful among the numerous semi-independent states.	A Buenos Aires-i vezetők célját, hogy az 1819-es argentin alkotmány talapzatán kormányozzák az országot, az 1820-as cepedai csata hiúsította meg. Zavargások sorát, illetve a Buenos Aires-i centralista Bernardino Rivadavia által vezetett rövid életű, 1826-tól 1827-ig fennálló alkotmányos köztársaságot követően a még 1810-ben megalakított Egyesült Tartományok ismét megosztottá váltak. A Buenos Aires-i tartomány a számos félig független állam sorából a leghatalmasabbá vált.
The Argentine Civil Wars were a series of civil wars that took place in Argentina from 1814 to 1880.	Az argentin polgárháborúk korszaka az 1814 és 1880 között zajló testvérháborúk sorozata volt.
These conflicts were separate from the Argentine War of Independence (1810–1820), though they first arose during this period.	Ezek a konfliktusok elkülönülnek az 1810-től 1820-ig tartó argentin függetlenségi háborútól, noha már annak időszakában elkezdődtek.
The main antagonists were, on a geographical level, Buenos Aires Province against the other provinces of modern Argentina, and on a political level, the Federal Party versus the Unitarian Party.	A főbb ellenfelek a következők voltak. Földrajzi értelemben Buenos Aires tartomány állt szemben a modern Argentína többi tartományával. Politikai szinten pedig a Szövetségi Párt harcolt a Centralista Párttal.
The central cause of the conflict was the excessive centralism advanced by Buenos Aires leaders and, for a long period, the monopoly on the use of the Port of Buenos Aires as the sole means for international commerce.	A konfliktus legfőbb oka a Buenos Aires-i vezetők által képviselt túlzott centralizmus, illetve a Buenos Aires-i kikötő használatának hosszan tartó monopóliuma volt, ami a nemzetközi kereskedelem egyetlen csatornája volt akkoriban.
Other participants at specific times included Uruguay, which became independent from the United Provinces of Río de la Plata in 1828, and the British and French empires, notably in the French blockade of the Río de la Plata of 1838 and in the Anglo-French blockade of the Río de la Plata that ended in 1850.	Az polgárháborús időszak egyes szakaszaiban a Río de la Plata Egyesült Tartományoktól 1828-ban vált függetlenné vált Uruguay, valamint a brit és a francia birodalom is részese volt a harcoknak. A franciák 1838-ban vonták blokád alá a Río de la Platá-t, az angol-francia blokád pedig 1850-ben ért véget.
Regionalism had long marked the relationship among the numerous provinces of what today is Argentina, and the wars of independence did not result in national unity.	A mai Argentína számos tartományának viszonyát a regionalizmus eszméje jellemezte sokáig. A függetlenségi háborúk ugyanis nem teremtettek nemzeti egységet.
The establishment of the League of the Free Peoples by the Banda Oriental Province, Entre Ríos Province, Corrientes Province, Misiones Province, and Córdoba Province, in June 1814 marked the first formal rupture in the United Provinces of South America that had been created by the 1810 May Revolution.	Az 1810-es májusi forradalomban létrehozott Dél-Amerika Egyesült Tartományaival elsőként a Banda Oriental, Entre Ríos, Corrientes, Misiones és Córdoba tartományok alkotta Szabad Népek Ligája szakított 1814 júniusában.
The Battle of Cepeda (1820) thwarted the goal of Buenos Aires leaders to govern the country under the Argentine Constitution of 1819, and following a series of disorders and a short-lived Constitutional Republic led by Buenos Aires centralist Bernardino Rivadavia in 1826 and 1827, the United Provinces established in 1810 again became divided, and the Province of Buenos Aires would emerge as the most powerful among the numerous semi-independent states.	A Buenos Aires-i vezetők célját, hogy az 1819-es argentin alkotmány talapzatán kormányozzák az országot, az 1820-as cepedai csata hiúsította meg. Zavargások sorát, illetve a Buenos Aires-i centralista Bernardino Rivadavia által vezetett rövid életű, 1826-tól 1827-ig fennálló alkotmányos köztársaságot követően a még 1810-ben megalakított Egyesült Tartományok ismét megosztottá váltak. A Buenos Aires-i tartomány a számos félig független állam sorából a leghatalmasabbá vált.
The Argentine Civil Wars were a series of civil wars that took place in Argentina from 1814 to 1880.	Az argentin polgárháborúk korszaka az 1814 és 1880 között zajló testvérháborúk sorozata volt.
These conflicts were separate from the Argentine War of Independence (1810–1820), though they first arose during this period.	Ezek a konfliktusok elkülönülnek az 1810-től 1820-ig tartó argentin függetlenségi háborútól, noha már annak időszakában elkezdődtek.
The main antagonists were, on a geographical level, Buenos Aires Province against the other provinces of modern Argentina, and on a political level, the Federal Party versus the Unitarian Party.	A főbb ellenfelek a következők voltak. Földrajzi értelemben Buenos Aires tartomány állt szemben a modern Argentína többi tartományával. Politikai szinten pedig a Szövetségi Párt harcolt a Centralista Párttal.
The central cause of the conflict was the excessive centralism advanced by Buenos Aires leaders and, for a long period, the monopoly on the use of the Port of Buenos Aires as the sole means for international commerce.	A konfliktus legfőbb oka a Buenos Aires-i vezetők által képviselt túlzott centralizmus, illetve a Buenos Aires-i kikötő használatának hosszan tartó monopóliuma volt, ami a nemzetközi kereskedelem egyetlen csatornája volt akkoriban.
Other participants at specific times included Uruguay, which became independent from the United Provinces of Río de la Plata in 1828, and the British and French empires, notably in the French blockade of the Río de la Plata of 1838 and in the Anglo-French blockade of the Río de la Plata that ended in 1850.	Az polgárháborús időszak egyes szakaszaiban a Río de la Plata Egyesült Tartományoktól 1828-ban vált függetlenné vált Uruguay, valamint a brit és a francia birodalom is részese volt a harcoknak. A franciák 1838-ban vonták blokád alá a Río de la Platá-t, az angol-francia blokád pedig 1850-ben ért véget.
Regionalism had long marked the relationship among the numerous provinces of what today is Argentina, and the wars of independence did not result in national unity.	A mai Argentína számos tartományának viszonyát a regionalizmus eszméje jellemezte sokáig. A függetlenségi háborúk ugyanis nem teremtettek nemzeti egységet.
The establishment of the League of the Free Peoples by the Banda Oriental Province, Entre Ríos Province, Corrientes Province, Misiones Province, and Córdoba Province, in June 1814 marked the first formal rupture in the United Provinces of South America that had been created by the 1810 May Revolution.	Az 1810-es májusi forradalomban létrehozott Dél-Amerika Egyesült Tartományaival elsőként a Banda Oriental, Entre Ríos, Corrientes, Misiones és Córdoba tartományok alkotta Szabad Népek Ligája szakított 1814 júniusában.
The Battle of Cepeda (1820) thwarted the goal of Buenos Aires leaders to govern the country under the Argentine Constitution of 1819, and following a series of disorders and a short-lived Constitutional Republic led by Buenos Aires centralist Bernardino Rivadavia in 1826 and 1827, the United Provinces established in 1810 again became divided, and the Province of Buenos Aires would emerge as the most powerful among the numerous semi-independent states.	A Buenos Aires-i vezetők célját, hogy az 1819-es argentin alkotmány talapzatán kormányozzák az országot, az 1820-as cepedai csata hiúsította meg. Zavargások sorát, illetve a Buenos Aires-i centralista Bernardino Rivadavia által vezetett rövid életű, 1826-tól 1827-ig fennálló alkotmányos köztársaságot követően a még 1810-ben megalakított Egyesült Tartományok ismét megosztottá váltak. A Buenos Aires-i tartomány a számos félig független állam sorából a leghatalmasabbá vált.
The Argentine Civil Wars were a series of civil wars that took place in Argentina from 1814 to 1880.	Az argentin polgárháborúk korszaka az 1814 és 1880 között zajló testvérháborúk sorozata volt.
These conflicts were separate from the Argentine War of Independence (1810–1820), though they first arose during this period.	Ezek a konfliktusok elkülönülnek az 1810-től 1820-ig tartó argentin függetlenségi háborútól, noha már annak időszakában elkezdődtek.
The main antagonists were, on a geographical level, Buenos Aires Province against the other provinces of modern Argentina, and on a political level, the Federal Party versus the Unitarian Party.	A főbb ellenfelek a következők voltak. Földrajzi értelemben Buenos Aires tartomány állt szemben a modern Argentína többi tartományával. Politikai szinten pedig a Szövetségi Párt harcolt a Centralista Párttal.
The central cause of the conflict was the excessive centralism advanced by Buenos Aires leaders and, for a long period, the monopoly on the use of the Port of Buenos Aires as the sole means for international commerce.	A konfliktus legfőbb oka a Buenos Aires-i vezetők által képviselt túlzott centralizmus, illetve a Buenos Aires-i kikötő használatának hosszan tartó monopóliuma volt, ami a nemzetközi kereskedelem egyetlen csatornája volt akkoriban.
Other participants at specific times included Uruguay, which became independent from the United Provinces of Río de la Plata in 1828, and the British and French empires, notably in the French blockade of the Río de la Plata of 1838 and in the Anglo-French blockade of the Río de la Plata that ended in 1850.	Az polgárháborús időszak egyes szakaszaiban a Río de la Plata Egyesült Tartományoktól 1828-ban vált függetlenné vált Uruguay, valamint a brit és a francia birodalom is részese volt a harcoknak. A franciák 1838-ban vonták blokád alá a Río de la Platá-t, az angol-francia blokád pedig 1850-ben ért véget.
Regionalism had long marked the relationship among the numerous provinces of what today is Argentina, and the wars of independence did not result in national unity.	A mai Argentína számos tartományának viszonyát a regionalizmus eszméje jellemezte sokáig. A függetlenségi háborúk ugyanis nem teremtettek nemzeti egységet.
The establishment of the League of the Free Peoples by the Banda Oriental Province, Entre Ríos Province, Corrientes Province, Misiones Province, and Córdoba Province, in June 1814 marked the first formal rupture in the United Provinces of South America that had been created by the 1810 May Revolution.	Az 1810-es májusi forradalomban létrehozott Dél-Amerika Egyesült Tartományaival elsőként a Banda Oriental, Entre Ríos, Corrientes, Misiones és Córdoba tartományok alkotta Szabad Népek Ligája szakított 1814 júniusában.
The Battle of Cepeda (1820) thwarted the goal of Buenos Aires leaders to govern the country under the Argentine Constitution of 1819, and following a series of disorders and a short-lived Constitutional Republic led by Buenos Aires centralist Bernardino Rivadavia in 1826 and 1827, the United Provinces established in 1810 again became divided, and the Province of Buenos Aires would emerge as the most powerful among the numerous semi-independent states.	A Buenos Aires-i vezetők célját, hogy az 1819-es argentin alkotmány talapzatán kormányozzák az országot, az 1820-as cepedai csata hiúsította meg. Zavargások sorát, illetve a Buenos Aires-i centralista Bernardino Rivadavia által vezetett rövid életű, 1826-tól 1827-ig fennálló alkotmányos köztársaságot követően a még 1810-ben megalakított Egyesült Tartományok ismét megosztottá váltak. A Buenos Aires-i tartomány a számos félig független állam sorából a leghatalmasabbá vált.
The Argentine Civil Wars were a series of civil wars that took place in Argentina from 1814 to 1880.	Az argentin polgárháborúk korszaka az 1814 és 1880 között zajló testvérháborúk sorozata volt.
These conflicts were separate from the Argentine War of Independence (1810–1820), though they first arose during this period.	Ezek a konfliktusok elkülönülnek az 1810-től 1820-ig tartó argentin függetlenségi háborútól, noha már annak időszakában elkezdődtek.
The main antagonists were, on a geographical level, Buenos Aires Province against the other provinces of modern Argentina, and on a political level, the Federal Party versus the Unitarian Party.	A főbb ellenfelek a következők voltak. Földrajzi értelemben Buenos Aires tartomány állt szemben a modern Argentína többi tartományával. Politikai szinten pedig a Szövetségi Párt harcolt a Centralista Párttal.
The central cause of the conflict was the excessive centralism advanced by Buenos Aires leaders and, for a long period, the monopoly on the use of the Port of Buenos Aires as the sole means for international commerce.	A konfliktus legfőbb oka a Buenos Aires-i vezetők által képviselt túlzott centralizmus, illetve a Buenos Aires-i kikötő használatának hosszan tartó monopóliuma volt, ami a nemzetközi kereskedelem egyetlen csatornája volt akkoriban.
Other participants at specific times included Uruguay, which became independent from the United Provinces of Río de la Plata in 1828, and the British and French empires, notably in the French blockade of the Río de la Plata of 1838 and in the Anglo-French blockade of the Río de la Plata that ended in 1850.	Az polgárháborús időszak egyes szakaszaiban a Río de la Plata Egyesült Tartományoktól 1828-ban vált függetlenné vált Uruguay, valamint a brit és a francia birodalom is részese volt a harcoknak. A franciák 1838-ban vonták blokád alá a Río de la Platá-t, az angol-francia blokád pedig 1850-ben ért véget.
Regionalism had long marked the relationship among the numerous provinces of what today is Argentina, and the wars of independence did not result in national unity.	A mai Argentína számos tartományának viszonyát a regionalizmus eszméje jellemezte sokáig. A függetlenségi háborúk ugyanis nem teremtettek nemzeti egységet.
The establishment of the League of the Free Peoples by the Banda Oriental Province, Entre Ríos Province, Corrientes Province, Misiones Province, and Córdoba Province, in June 1814 marked the first formal rupture in the United Provinces of South America that had been created by the 1810 May Revolution.	Az 1810-es májusi forradalomban létrehozott Dél-Amerika Egyesült Tartományaival elsőként a Banda Oriental, Entre Ríos, Corrientes, Misiones és Córdoba tartományok alkotta Szabad Népek Ligája szakított 1814 júniusában.
The Battle of Cepeda (1820) thwarted the goal of Buenos Aires leaders to govern the country under the Argentine Constitution of 1819, and following a series of disorders and a short-lived Constitutional Republic led by Buenos Aires centralist Bernardino Rivadavia in 1826 and 1827, the United Provinces established in 1810 again became divided, and the Province of Buenos Aires would emerge as the most powerful among the numerous semi-independent states.	A Buenos Aires-i vezetők célját, hogy az 1819-es argentin alkotmány talapzatán kormányozzák az országot, az 1820-as cepedai csata hiúsította meg. Zavargások sorát, illetve a Buenos Aires-i centralista Bernardino Rivadavia által vezetett rövid életű, 1826-tól 1827-ig fennálló alkotmányos köztársaságot követően a még 1810-ben megalakított Egyesült Tartományok ismét megosztottá váltak. A Buenos Aires-i tartomány a számos félig független állam sorából a leghatalmasabbá vált.
The Argentine Civil Wars were a series of civil wars that took place in Argentina from 1814 to 1880.	Az argentin polgárháborúk korszaka az 1814 és 1880 között zajló testvérháborúk sorozata volt.
These conflicts were separate from the Argentine War of Independence (1810–1820), though they first arose during this period.	Ezek a konfliktusok elkülönülnek az 1810-től 1820-ig tartó argentin függetlenségi háborútól, noha már annak időszakában elkezdődtek.
The main antagonists were, on a geographical level, Buenos Aires Province against the other provinces of modern Argentina, and on a political level, the Federal Party versus the Unitarian Party.	A főbb ellenfelek a következők voltak. Földrajzi értelemben Buenos Aires tartomány állt szemben a modern Argentína többi tartományával. Politikai szinten pedig a Szövetségi Párt harcolt a Centralista Párttal.
The central cause of the conflict was the excessive centralism advanced by Buenos Aires leaders and, for a long period, the monopoly on the use of the Port of Buenos Aires as the sole means for international commerce.	A konfliktus legfőbb oka a Buenos Aires-i vezetők által képviselt túlzott centralizmus, illetve a Buenos Aires-i kikötő használatának hosszan tartó monopóliuma volt, ami a nemzetközi kereskedelem egyetlen csatornája volt akkoriban.
Other participants at specific times included Uruguay, which became independent from the United Provinces of Río de la Plata in 1828, and the British and French empires, notably in the French blockade of the Río de la Plata of 1838 and in the Anglo-French blockade of the Río de la Plata that ended in 1850.	Az polgárháborús időszak egyes szakaszaiban a Río de la Plata Egyesült Tartományoktól 1828-ban vált függetlenné vált Uruguay, valamint a brit és a francia birodalom is részese volt a harcoknak. A franciák 1838-ban vonták blokád alá a Río de la Platá-t, az angol-francia blokád pedig 1850-ben ért véget.
Regionalism had long marked the relationship among the numerous provinces of what today is Argentina, and the wars of independence did not result in national unity.	A mai Argentína számos tartományának viszonyát a regionalizmus eszméje jellemezte sokáig. A függetlenségi háborúk ugyanis nem teremtettek nemzeti egységet.
The establishment of the League of the Free Peoples by the Banda Oriental Province, Entre Ríos Province, Corrientes Province, Misiones Province, and Córdoba Province, in June 1814 marked the first formal rupture in the United Provinces of South America that had been created by the 1810 May Revolution.	Az 1810-es májusi forradalomban létrehozott Dél-Amerika Egyesült Tartományaival elsőként a Banda Oriental, Entre Ríos, Corrientes, Misiones és Córdoba tartományok alkotta Szabad Népek Ligája szakított 1814 júniusában.
The Battle of Cepeda (1820) thwarted the goal of Buenos Aires leaders to govern the country under the Argentine Constitution of 1819, and following a series of disorders and a short-lived Constitutional Republic led by Buenos Aires centralist Bernardino Rivadavia in 1826 and 1827, the United Provinces established in 1810 again became divided, and the Province of Buenos Aires would emerge as the most powerful among the numerous semi-independent states.	A Buenos Aires-i vezetők célját, hogy az 1819-es argentin alkotmány talapzatán kormányozzák az országot, az 1820-as cepedai csata hiúsította meg. Zavargások sorát, illetve a Buenos Aires-i centralista Bernardino Rivadavia által vezetett rövid életű, 1826-tól 1827-ig fennálló alkotmányos köztársaságot követően a még 1810-ben megalakított Egyesült Tartományok ismét megosztottá váltak. A Buenos Aires-i tartomány a számos félig független állam sorából a leghatalmasabbá vált.
The Argentine Civil Wars were a series of civil wars that took place in Argentina from 1814 to 1880.	Az argentin polgárháborúk korszaka az 1814 és 1880 között zajló testvérháborúk sorozata volt.
These conflicts were separate from the Argentine War of Independence (1810–1820), though they first arose during this period.	Ezek a konfliktusok elkülönülnek az 1810-től 1820-ig tartó argentin függetlenségi háborútól, noha már annak időszakában elkezdődtek.
The main antagonists were, on a geographical level, Buenos Aires Province against the other provinces of modern Argentina, and on a political level, the Federal Party versus the Unitarian Party.	A főbb ellenfelek a következők voltak. Földrajzi értelemben Buenos Aires tartomány állt szemben a modern Argentína többi tartományával. Politikai szinten pedig a Szövetségi Párt harcolt a Centralista Párttal.
The central cause of the conflict was the excessive centralism advanced by Buenos Aires leaders and, for a long period, the monopoly on the use of the Port of Buenos Aires as the sole means for international commerce.	A konfliktus legfőbb oka a Buenos Aires-i vezetők által képviselt túlzott centralizmus, illetve a Buenos Aires-i kikötő használatának hosszan tartó monopóliuma volt, ami a nemzetközi kereskedelem egyetlen csatornája volt akkoriban.
Other participants at specific times included Uruguay, which became independent from the United Provinces of Río de la Plata in 1828, and the British and French empires, notably in the French blockade of the Río de la Plata of 1838 and in the Anglo-French blockade of the Río de la Plata that ended in 1850.	Az polgárháborús időszak egyes szakaszaiban a Río de la Plata Egyesült Tartományoktól 1828-ban vált függetlenné vált Uruguay, valamint a brit és a francia birodalom is részese volt a harcoknak. A franciák 1838-ban vonták blokád alá a Río de la Platá-t, az angol-francia blokád pedig 1850-ben ért véget.
Regionalism had long marked the relationship among the numerous provinces of what today is Argentina, and the wars of independence did not result in national unity.	A mai Argentína számos tartományának viszonyát a regionalizmus eszméje jellemezte sokáig. A függetlenségi háborúk ugyanis nem teremtettek nemzeti egységet.
The establishment of the League of the Free Peoples by the Banda Oriental Province, Entre Ríos Province, Corrientes Province, Misiones Province, and Córdoba Province, in June 1814 marked the first formal rupture in the United Provinces of South America that had been created by the 1810 May Revolution.	Az 1810-es májusi forradalomban létrehozott Dél-Amerika Egyesült Tartományaival elsőként a Banda Oriental, Entre Ríos, Corrientes, Misiones és Córdoba tartományok alkotta Szabad Népek Ligája szakított 1814 júniusában.
The Battle of Cepeda (1820) thwarted the goal of Buenos Aires leaders to govern the country under the Argentine Constitution of 1819, and following a series of disorders and a short-lived Constitutional Republic led by Buenos Aires centralist Bernardino Rivadavia in 1826 and 1827, the United Provinces established in 1810 again became divided, and the Province of Buenos Aires would emerge as the most powerful among the numerous semi-independent states.	A Buenos Aires-i vezetők célját, hogy az 1819-es argentin alkotmány talapzatán kormányozzák az országot, az 1820-as cepedai csata hiúsította meg. Zavargások sorát, illetve a Buenos Aires-i centralista Bernardino Rivadavia által vezetett rövid életű, 1826-tól 1827-ig fennálló alkotmányos köztársaságot követően a még 1810-ben megalakított Egyesült Tartományok ismét megosztottá váltak. A Buenos Aires-i tartomány a számos félig független állam sorából a leghatalmasabbá vált.
The Argentine Civil Wars were a series of civil wars that took place in Argentina from 1814 to 1880.	Az argentin polgárháborúk korszaka az 1814 és 1880 között zajló testvérháborúk sorozata volt.
These conflicts were separate from the Argentine War of Independence (1810–1820), though they first arose during this period.	Ezek a konfliktusok elkülönülnek az 1810-től 1820-ig tartó argentin függetlenségi háborútól, noha már annak időszakában elkezdődtek.
The main antagonists were, on a geographical level, Buenos Aires Province against the other provinces of modern Argentina, and on a political level, the Federal Party versus the Unitarian Party.	A főbb ellenfelek a következők voltak. Földrajzi értelemben Buenos Aires tartomány állt szemben a modern Argentína többi tartományával. Politikai szinten pedig a Szövetségi Párt harcolt a Centralista Párttal.
The central cause of the conflict was the excessive centralism advanced by Buenos Aires leaders and, for a long period, the monopoly on the use of the Port of Buenos Aires as the sole means for international commerce.	A konfliktus legfőbb oka a Buenos Aires-i vezetők által képviselt túlzott centralizmus, illetve a Buenos Aires-i kikötő használatának hosszan tartó monopóliuma volt, ami a nemzetközi kereskedelem egyetlen csatornája volt akkoriban.
Other participants at specific times included Uruguay, which became independent from the United Provinces of Río de la Plata in 1828, and the British and French empires, notably in the French blockade of the Río de la Plata of 1838 and in the Anglo-French blockade of the Río de la Plata that ended in 1850.	Az polgárháborús időszak egyes szakaszaiban a Río de la Plata Egyesült Tartományoktól 1828-ban vált függetlenné vált Uruguay, valamint a brit és a francia birodalom is részese volt a harcoknak. A franciák 1838-ban vonták blokád alá a Río de la Platá-t, az angol-francia blokád pedig 1850-ben ért véget.
Regionalism had long marked the relationship among the numerous provinces of what today is Argentina, and the wars of independence did not result in national unity.	A mai Argentína számos tartományának viszonyát a regionalizmus eszméje jellemezte sokáig. A függetlenségi háborúk ugyanis nem teremtettek nemzeti egységet.
The establishment of the League of the Free Peoples by the Banda Oriental Province, Entre Ríos Province, Corrientes Province, Misiones Province, and Córdoba Province, in June 1814 marked the first formal rupture in the United Provinces of South America that had been created by the 1810 May Revolution.	Az 1810-es májusi forradalomban létrehozott Dél-Amerika Egyesült Tartományaival elsőként a Banda Oriental, Entre Ríos, Corrientes, Misiones és Córdoba tartományok alkotta Szabad Népek Ligája szakított 1814 júniusában.
The Battle of Cepeda (1820) thwarted the goal of Buenos Aires leaders to govern the country under the Argentine Constitution of 1819, and following a series of disorders and a short-lived Constitutional Republic led by Buenos Aires centralist Bernardino Rivadavia in 1826 and 1827, the United Provinces established in 1810 again became divided, and the Province of Buenos Aires would emerge as the most powerful among the numerous semi-independent states.	A Buenos Aires-i vezetők célját, hogy az 1819-es argentin alkotmány talapzatán kormányozzák az országot, az 1820-as cepedai csata hiúsította meg. Zavargások sorát, illetve a Buenos Aires-i centralista Bernardino Rivadavia által vezetett rövid életű, 1826-tól 1827-ig fennálló alkotmányos köztársaságot követően a még 1810-ben megalakított Egyesült Tartományok ismét megosztottá váltak. A Buenos Aires-i tartomány a számos félig független állam sorából a leghatalmasabbá vált.

Hungary

Unavailable Today

July 2024

Sun.	Mon.	Tues.	Wed.	Thurs.	Fri.	Sat.
30	1	2	3	4	5	6
7	8	9	10	11	12	13
14	15	16	17	18	19	20
21	22	23	24	25	26	27
28	29	30	31	1	2	3

Sun.	Mon.	Tues.	Wed.	Thurs.	Fri.	Sat.
26	27	28	29	30	31	1
2	3	4	5	6	7	8
9	10	11	12	13	14	15
16	17	18	19	20	21	22
23	24	25	26	27	28	29
30	1	2	3	4	5	6

Sun.	Mon.	Tues.	Wed.	Thurs.	Fri.	Sat.
28	29	30	31	1	2	3
4	5	6	7	8	9	10
11	12	13	14	15	16	17
18	19	20	21	22	23	24
25	26	27	28	29	30	31

Recent Activity

Translated 189 translation units
in the field of history

Language pair: English to Hungarian

Jun 10, 2024

Similar Translators

Dr Anna Kaló

View Profile

Lívia Bürgermeister

Excellent technical translator

View Profile

Krisztina Janosi

Bridge the gap...

View Profile

Hi, my name is
Gabor Torh

About Me

My Work

Hungary

Unavailable Today

July 2024

Unavailable Today

June 2024

Unavailable Today

August 2024

Recent Activity

Translated 189 translation units
in the field of history

Similar Translators

Dr Anna Kaló

Lívia Bürgermeister

Krisztina Janosi

Sun.	Mon.	Tues.	Wed.	Thurs.	Fri.	Sat.
26	27	28	29	30	31	1
2	3	4	5	6	7	8
9	10	11	12	13	14	15
16	17	18	19	20	21	22
23	24	25	26	27	28	29
30	1	2	3	4	5	6

Sun.	Mon.	Tues.	Wed.	Thurs.	Fri.	Sat.
28	29	30	31	1	2	3
4	5	6	7	8	9	10
11	12	13	14	15	16	17
18	19	20	21	22	23	24
25	26	27	28	29	30	31

Sun.	Mon.	Tues.	Wed.	Thurs.	Fri.	Sat.
26	27	28	29	30	31	1
2	3	4	5	6	7	8
9	10	11	12	13	14	15
16	17	18	19	20	21	22
23	24	25	26	27	28	29
30	1	2	3	4	5	6

Sun.	Mon.	Tues.	Wed.	Thurs.	Fri.	Sat.
28	29	30	31	1	2	3
4	5	6	7	8	9	10
11	12	13	14	15	16	17
18	19	20	21	22	23	24
25	26	27	28	29	30	31

Hi, my name is Gabor Torh

About Me

My Work

Hungary

Unavailable Today

July 2024

Unavailable Today

June 2024

Unavailable Today

August 2024

Recent Activity

Translated 189 translation units in the field of history

Similar Translators

Dr Anna Kaló

Lívia Bürgermeister

Krisztina Janosi

Hi, my name is
Gabor Torh

Translated 189 translation units
in the field of history

Sun.	Mon.	Tues.	Wed.	Thurs.	Fri.	Sat.
26	27	28	29	30	31	1
2	3	4	5	6	7	8
9	10	11	12	13	14	15
16	17	18	19	20	21	22
23	24	25	26	27	28	29
30	1	2	3	4	5	6

Sun.	Mon.	Tues.	Wed.	Thurs.	Fri.	Sat.
28	29	30	31	1	2	3
4	5	6	7	8	9	10
11	12	13	14	15	16	17
18	19	20	21	22	23	24
25	26	27	28	29	30	31